Mentális problémának minősülhet a játékfüggőség
Felvette az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a mentális betegségek közé a video- és digitális játékokkal kapcsolatos függőséget. A kutatók közül azonban többen cáfolják, hogy ezt a döntés megalapozott kutatási eredmények támasztanák alá.
Elsőként veszi fel a játékokhoz kapcsolódó rendellenességet vagyis a játékfüggőséget a betegségek nemzetközi osztályozásába (International Classification of Diseases) az Egészségügyi Világszervezet (WHO), ezzel elismeri a játékok esetleges egészségkárosító hatását - írja a New Scientist. Az orvosok és más szakemberek által gyakran használt diagnosztikai kézikönyv frissített változata legutóbb 1990-ben jelent meg, amelyben még érthető módon nem szerepeltek a digitális környezetben észlelhető problémák, de a 2018-as kiadásban (ICD-11) már erre is figyelmet fordítottak a WHO szakértői. A játékfüggőség az osztályozás szerint a mentális eredetű problémák listájára kerül fel, azonban a mobil- és internetfüggőség nem kapott helyet a frissített rendszerben sem "elegendő bizonyíték híján", így azokat továbbra sem lehet majd betegségnek tekinteni.
Ebben az esetben is igaz, mint minden más függőségnél, hogy a játékhasználat önmagában nem jelent függőséget. Az egyelőre vázlatos leírás is már számos kritériumot felsorol, amely alapján a szakorvosok felmérhetik az egészségügyi állapotot. A játékhoz kapcsolódó rendellenesség fogalma szerint a problémát az jelenti, ha a digitális- vagy videojátékok használata egyre nagyobb elsőbbséget élvez az élet másfajta szükségleteivel, például az alvással szemben.
A függőséggel küzdő személy nem tudja szabályozni a játékot, akár például annak gyakoriságát, intenzitását, időtartamát, az elkezdését vagy a befejezését. A viselkedésmintázat pedig elég súlyos ahhoz, hogy jelentősen károsítsa a személyes, családi, szociális, oktatás, munkahelyi vagy más fontos életterületeket. A rendellenesség lehet folytonos vagy folyton megújuló epizodikus. A szakértők szerint a függőség 12 hónap alatt biztosan diagnosztizálható, azonban ez az időszak csökkenhet, ha minden diagnosztikai követelmény teljesül és súlyos tünetek jelentkeznek.
A senior horizonton túl: a staff meg a többiek Senior tapasztalati szint fölött van még pár egzotikus lépcsőfok, illetve a mögöttük rejtőző elvárások.
Ezzel a megközelítéssel viszont nagyon sok olyan ember lenne diagnosztizálható a játékfüggőség tüneteivel a szakértők félelme szerint, akik valójában csak "szenvedélyesen" szeretnek játszani. "Talán több százmillió szabadidejében játszó, súlyos károsodás nélküli ember lenne túlkezelt." - jegyezte meg Allen Frances, a Duke University kutatója a New Scientistnek. A szakértők közötti vita már egészen régóta tart, 26 szakértő egy évvel ezelőtt a Research Gate tudományos oldalon tett közzé nyílt levelet tiltakozásként, mivel szerintük nincs elég elfogadható kutatási eredmény ahhoz, hogy a WHO hivatalosan is elfogadja a játékfüggőséget.
Az ellenzők véleménye alapján a rendellenesség formalizálása morális pánikot kelthet a videojátékokkal szemben, fals-pozitív diagnosztikai eredmények keletkezhetnek, és a játékosok "egészséges többségét" negatívan érintené a játékfüggőség hivatalos elfogadása. A U.S. News szerint előfordulhat, hogy a játékfüggőség megjelenése a frissített jegyzékben részben az ázsiai lobbi eredménye, mivel például Kína és Dél-Korea már régóta szigorúan szabályozza a videojátékokat.
A WHO szerint azonban az egészségügyi szakértőknek fel kell ismerni, hogy a játékokhoz kapcsolódó rendellenesség komoly egészségügyi következményekkel járhat, így fontos körülhatárolni mi tekinthető pontosan függőségnek, de fontos a kezelésre is nagyobb figyelmes fordítani a jövőben. Az ICD-11 jelenleg még mindig egy vázlat, amelyen a kutatók folyamatosan dolgoznak, és fogadják hozzá a módosítási javaslatokat a 2018-as hivatalos megjelenésig.